2016. március 11., péntek




Overthinking-átgondolás

overthink jelentései
ige
-think about (something) too much or for too long...-


Nos,igen...van az úgy,hogy valamit túl sokszor átgondolunk.Az emberek bele esnek olykor-olykor ebbe a gödörbe. Miért nevezem így? Mert nagyon nehéz kimászni belőle, olyan mint egy mókuskerék, csak forog és forog és nem tud leállni.
A "Késő már" című bejegyzésem óta reméltem, hogy változni fog valamit a helyzet. Hát talán csak annyit, hogy idő közben március lett. De igazából még mindig nagyon nyomott minden itt. Csak fognám a csomagom és lelépnék,messzire...
Sok ember van így ezzel, változtatni szeretne, legalább apróságokon, hogy jobban érezze magát. Egy új hajszín vagy fazon, új ruhák,új bútorok stb. Mind ezt csak azért, hogy a monotonitás egy kicsit is de megtörjön. Nagyon bele lehet fáradni ebbe az egészbe.
De most úgy érzem, hogy még nincs késő, még most tudnák változtatni. Napok telnek el úgy, hogy elképzelem magam egy másik helyen, egy másik világban. Nem mondom,hogy tökéletes lenne, csak más és jobb. Bárcsak úgy írhatnám a következő posztom, hogy ezt el is értem, de addig még sok idő fog eltelni és bármi megtörténhet. Igazából ezen is rágódom eleget. Rengeteg álmatlan éjszakám van mostanság, túl sok gondolat motoszkál az agyamban. Mi lenne ha...
Azt viszont érzem,bármennyi nap is fog eltelni egyre jobban megfúlok ebben a városban, nincs itt semmilyen jövőm. Nem vár semmi, amiért azt mondanám, hogy megéri itt maradni.
És bár lassan 2 éve vagyok házas, nem érzem azt, hogy itt akarok végleg letelepedni és gyereket szülni, hiszen nem lenne értelme.
Könnyen feltudnám adni az egész életem egy pillanat alatt. Nincs itt már senki,akiért maradni tudnék és nem is akarnák maradni senkiért.
Jó lenne új életet kezdeni, új emberek között. Elfelejteni mindent ami valaha is bántott. Új kihívásokkal megküzdeni.
Huszonévesen még így érzem, harminchoz közel, ez már lehet félelmetes lenne számomra is. De kérdem én, nem az számít csupán,hogy életünk párja mellettünk álljon bármilyen helyzetben? Még ha csak azért is mert a másik úgy szeretné,és az ő boldogságát fontosabbnak tartjuk a magunkénál...